Trombitalady blogja

Hello Upper Est side, itt Pletykacica. Hogy a fennt említett kérdés félére választ adjak, igazából semmit. Csak nem értetek 1-2 dolgot. Ma múzeumban volt a kollégákkal, egy egyiptomi kiállítást néztünk meg, ami véleményem szerint fantasztikus volt. Akkor még is mi volt a gondom? Hát azért már fel tudom ismerni, eléggé jól, hogyha valakinek valami problémája van velem… És nekem ne mondja senki, hogy ez paranoia, mert akárhányszor ezt éreztem kiderült utólag, hogy igazam volt. De most kicsit más a helyzet, kiírom magamból a blogon és nem foglalkozom vele, ha egyesek nem tudják a szemembe mondani a problémájukat, akkor erről ennyit, nem fogok én itt lelkizni rajta, de azért elég jól esett mondhatom, és köszönöm szépen. Ha esetleg valakit érdekel a dolog szíves örömest állok rendelkezésére csütörtökön. De ha nem, akkor nem, totál nem izgat a dolog, sőt inkább leszarom az egészet, de asszem ezentúl kurvára nem fog izgatni ki mit gondol…Ezt most le kell írnom, majd még jelentkezem. Addig is tudjátok, hogy imádtok. Csók. Puszi. Pletykacica

A bejegyzést nem törölöm csak áthúzom, eléggé elhamarkodott volt, bár abban a pillanatban így éreztem, azóta kicsit megnyugodtam, és rájöttem, hogy a vizsgadrukk váltotta ki ezt belőlem. Nagyon remélem, hogy minden sikerülni fog, mivel most még tanultam is rá, és utána én is visszatérek a régek, megszokott és nyugodt kerékvágásba. Ha valakit mégis sikerült megbántanom a bejegyzésemmel, azért elnézést kérek, ilyenkor ilyen vagyok, amikor vizsga előtt állok, ezen sajnos nem tudok változtatni. Majd még jelentkezem, addig is tudjátok, hogy ennek ellenére imádtok. Csók. Puszi. Pletykacica

Hello Upper East side, itt Pletykacica. Tegnap volt az első próbám az új zenekarral, a Mofémnál játszom, mint szárkürtös. Nagyon kedvesen fogadtak, persze a fiatalok között voltak olyanok, akik húzták a szájukat, hogy "hát ez meg ki?!" De úgy döntöttem nem foglalkozom vele, de még milyen jól tettem. Annyira jól éreztem magam és mindenki nagyon kedvesen fogadott. Még a stimmtársam is nagyon kedves volt, az elnököt pedig egyenes imádom. Nagyon vicces ember. Na és tegnap elhatároztam, hogy kicsit magammal fogok foglalkozni. Eleget vettem a vállamra mások gondjait, bajait, és ez elég fárasztó. Emiatt az önbizalmam a "béka picsája" alá került. Ebből teljesen elegem lett, ezért bevettem tegnap három "leszarom tablettát" és úgy döntöttem nem azzal leszek mindig elfoglalva ki mit gondol rólam. Ha valakinek nem tetszik, hogy milyen vagyok azt leszarom. Persze itt nem azokra az emberekre gondolok, akik közel állnak hozzám, vagy az elmúlt egy hétben közel kerültek hozzám. Ők azok, akik nem hátam mögött pletykálnak, hanem a szembe merik mondani, hogy "Te, Byna ez és ez van, kezdjél magaddal valamit…" Ezekre oda fogok figyelni. Nézzük a ma reggelt, Pamikát vittem "óvodába" és menet közben hát persze, hogy a zebra közepén kell kiugrani a kosáramból menet közben. Annyira felidegesítettem magam rajta, hogy azt el sem bírom mondani. Így értem be a munkahelyemre is, ahol mindenki látta, hogy nem stimmel velem valamit. Nem is szóltam senkihez, mert nem akartam senkin kitölteni. Inkább neki álltam dolgozni, nem emlékszem, de lehet sikerült kicsit puffognom, de inkább a "DVD-k haragudjanak rám", mint a kollégáim vagy ne adj Isten az olvasók. A visszaosztással sikerült is helyre tenni a lelki világom, de Pami ezzel a húzásával elérte, hogy ma nincs nagyon kedvem beszélgetni, de szerintem ebből nem lesz gond, ma Vera is elég csendes. Azt hiszem jól kiegészítjük egymást itt a munkában. Na mára ennyi, majd még jelentkezem, addig is tudjátok, hogy imádtok. Csók. Puszi. Pletykacica.

Hello Upper East side, itt Pletykacica. Tegnap írtam, hogy alakulnak a dolgok körülöttem. Hát azért nem szeretnék elkiabálni semmit, de novemberben költözöm. Ez akkor egyet jelent azzal, hogy Apát felvették. Juuuj Most örül a fejem, főleg, hogy a jövő hónapban lecserélem Blairt, egy HTC one X white-ra, aminek még nem adtam nevet. Bár most megint gondolkodóba estem, ma hallottam, hogy 1 évre keresnek a kolléganőm barátnői New Yorkba bébiszittert, aki magyar. Koszt, szoba, tanfolyam, és hétvégére külön munka. Erre a lehetőségre már 16 éves korom óta vágyom, és most nem tudom, hogy mit csináljak, menjek vagy ne menjek?! A szívem azt súgja maradjak még, de az eszem meg tudja, hogy menni kéne. Hát majd ezt még otthon megbeszélem Apával, hogy ő erről mit is gondol. Aztán majd még jelentkezem. Addig is tudjátok, hogy imádtok. Csók. Puszi. Pletykacica